Az átlagos szélsebesség alapján hazánkat mérsékelten szeles területnek minõsíthetjük. A szélsebesség évi átlagai 2-4 m/s között változnak. Jellegzetes a szélsebesség évi járása (16. ábra), legszelesebb idõszakunk a tavasz elsõ fele (március, április hónapok), míg a legkisebb szélsebességek általában õsz elején tapasztalhatók.

A 17. ábra alapján elmondhatjuk, hogy a szokásosnál sokkal kevésbé volt szeles a 2004. év idõjárása Budapest-Pestszentlõricen, és az évi menet sem a sokévi átlagnak megfelelõen alakult. A tavaszi maximum februárra tolódott, de értéke így is elmaradt a sokévi átlagtól, a nyári másodmaximum májusban következett be. Az õsz végén általában tapasztalható nagyobb szélsebességek 2004-ben fokozottan jelentkeztek, novemberben - az év egyetlen átlagosnál szelesebb hónapjában - az átlagos szélsebesség a februári elsõdleges maximummal azonos értéket vett fel, 3,1 m/s volt.

Budapest-Pestszentlõrincnek 1996-2000 közötti óránkénti szélsebességi értékeibõl számolt relatív gyakoriságot mutatjuk be a 18. ábra oszlopdiagramján. Az ötévi átlag alapján elmondható, hogy az eloszlás balra torzult, mivel az átlagnál alacsonyabb szélsebességek fordulnak elõ gyakrabban. Az átlagnál nagyobb szelek ritkábbak, de nagyon nagy értékek is felléphetnek.

2004-ben (18. ábra) az 1,1-2,0 m/s-os leggyakoribb- és a 2,1-3,0 m/s-os illetve 3,1-4,0 m/s-os értékköz az ötévi átlagénál is többször fordult elõ. Kevesebbszer mértek viszont 2004-ben 1 m/s-nál gyengébb szelet. A szeles- (>=10m/s) és a viharos (>=15 m/s) napok száma többnyire átlag alatt maradt (19. ábra).

A szélirány gyakorisági eloszlását láthatjuk a 22. ábrán Budapest-Pestszentlõrinc 1961-90 és 2004. évi adatai alapján. Az ábra jól mutatja, hogy Budapest esetében érvényre jut az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger felõl érkezõ ciklonok által meghatározott északnyugati szélirány. A keleties szélirány hangsúlyozottabb megjelenésének oka a városi hõsziget hatás, valamint a Duna és a Pesti-síkság közötti helyi légkörzés egymást erõsítõ hatásában keresendõ.