A jég olvadása rossz hír a jegesmedvéknek

A vizsgálathoz robot tengeralattjárókat használtak. Ezek segítségével a tudósok 4400 méteres mélységbe merülve bepillantást nyerhettek az élet – napfény nélküli mélységben zajló – radikális változásába, miután a tengeri jég 2012 szeptemberében rekord méretűre vékonyodott és zsugorodott.

Nagy mennyiségű növekvő algát találtak a jég alatt, ami nyilvánvalóan azért fordulhatott elő, mert az elvékonyodó jégrétegen keresztül több fény jutott át. Az algák nagy része akár egy méteres szálakból is állhat, amelyek rövid idő alatt összecsomósodva a tengerfenékre süllyednek. Itt a tengeri uborkák és a törékeny kígyókarú csillagok táplálékául szolgálnak. A kígyókarú csillagok a tengericsillagokkal állnak rokonságban, nagyjából 5-10 cm-esre nőnek meg.

Eközben a felszíni rétegekben viszont csökken a táplálék. Normális esetben az elhaló algák csak lassan kezdenek a mélybe süllyedni, s útközben az arra járó élőlények fel is falják a nagy részét. Azonban az összeakadt hosszú algaláncok gyorsan lesüllyednek a tengerfenékre. Megfigyelhető, hogy bizonyos halfajok ugyan az éghajlatváltozás miatt a sarkok felé vándorolnak, de a táplálék hiánya megállítja őket.

„A felszíni életnek rossz hír, hogy a tengerfenéken lakoma van. Ha az algák az élőlényeket a felszíni vizekből a tengerfenék felé vonzzák a következő években, akkor a halak, s végül a jegesmedvék tápláléka is jelentősen lecsökken. Nagyon meg voltunk lepődve, hogy a jég alatt mélyen a vízben mindenhol algacsomókat találtunk.” –mondja Antje Boetius a tanulmány vezető szerzője, a német Alfred Wegener Intézet Sarki és Tengerkutatási részlegének munkatársa.

Az algák a sarki tápláléklánc alján helyezkednek el. Az algát megeszik a halak, a halakat a fókák, a fókákat pedig a jegesmedvék. A tudósok ugyan halat nem, de sok algától jól lakott tengeri uborkát láttak.

A kutatók kimutatták, hogy átlagosan a tengerfenék algaállománya 9 gramm szenet köt meg négyzetméterenként. Azonban ezeken a helyeken, ahol az összecsomósodott algák  lesüllyednek, jelentősen lecsökken a víz oxigénszintje. Az algák egy részét ugyanis baktériumok kezdik el lebontani, s eközben elfogyasztják a tenger fenekén levő oxigént is. Az állandó sötétségben pedig nem tud oxigén termelődni.


Szénmegkötés

Boetius azt mondja, az algák csak kis mértékben járulnak hozzá a szén-dioxid csökkentéséhez, amely a legjelentősebb üvegházhatású gáz. Főként a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével keletkezik, s nagy mennyiség nyelődik el a tengerben. Az algák túl kicsik, hogy jelentős változásokat okozzanak.

A sarki klímamodellek a jégtakaró további csökkenését jósolják, s az Északi-sark nagyrészt jégmentes voltát vetítik előre a következő évtizedekben, állítják német, holland és orosz kutatóintézetek tudósai. A Jeges-tenger jégpáncélja körülbelül egy méterrel vékonyodott öt évtized alatt, s így a május-augusztus közötti növekedési periódus idején több fény jut a jég alatti vizekbe.

A vizsgálat műholdas méréseken és jég alatti megfigyeléseken alapult. Boetius és kutatócsapata több mint két hónapot töltött 2012 nyarán a Polarstern nevű kutatóhajón. A tanulmány bizonyítékot ad arra, hogy a rendszer milyen gyorsan képes megváltozni a legnagyobb mélységben is.

Az Északi-sarkvidék kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a globális átlag. A fehér tengeri jég visszatükrözi a napfényt, viszont ahogy visszahúzódik, a víz a sötétebb színe miatt több hőt nyel el, s ezzel gyorsul az olvadás.


Forrás: WMO