HungaroMet: 2012. február 14. 12:30
A kozmikus sugárzás és az éghajlat kapcsolata
Antarktiszi jégfuratokban kutatnak kozmikus sugárzás jelei után ausztrál tudósok. A vizsgálat várhatóan átfogóbb képet ad a Föld éghajlatáról több ezer évre visszamenőleg.
Az Ausztrál Nukleáris Tudományos és Technológiai Szervezet fizikusai, Dr. Andrew Smith és Dr. Ulla Heikkila az antarktiszi Law Dome állomásra utaznak, hogy berillium izotópok után kutassanak. Az expedíció célja, hogy jégmintákat gyűjtsenek, amelyekben a berillium-7 (Be-7) és berillium-10 (Be-10) izotópok szintjét mérhetik majd. A berillium izotópok akkor keletkeznek, amikor a kozmikus sugárzás részecskéi oxigén atomokkal ütköznek. A kutatók úgy gondolják, hogy ezt a folyamatot a Nap is befolyásolja. A Napot körülvevő napszéllel kitöltött védőbuborék a helioszféra. Határa a heliopauza, amely nem engedi a csillagközi térből érkező kozmikus sugarakat a tartományon belülre. Azonban amikor a Nap aktivitása gyengébb, a heliopauza áteresztő képessége megnő, így több kozmikus sugárzás jut át és ütközik oxigén atomokkal a Föld légkörében, ami berillium izotópokat hoz létre.
A berillium oldott formában, a csapadékon keresztül a felszínre jut, azaz megtalálható az antarktiszi hó évek során felhalmozódott rétegeiben. A kutatás célállomásaként választott Law Dome 1400 méterre van a tengerszint felett, amelyből 1200 métert az érintetlen hóréteg tesz ki, így a mintavétel olyan, mintha az időben fúrnának.
A kozmikus sugárzás és az oxigén ütközésekor kialakuló Be-10 és Be-7 izotóp között jelentős időbeli különbség van. Míg a Be-10 felezési ideje 1.5 millió év, addig a Be-7 már 53 nap alatt megfeleződik, ezért a furatok elemzésével a tízes izotóp változása mutatható ki. A fizikusok azt remélik, hogy a vizsgálatokkal hosszú távú képet kapnak a berilliumszint változásáról, ami lehetővé teszi a Nap aktivitásának leírását.
A fúrások elvégzését követően a mintákat visszaszállítják Ausztráliába, ahol tömegspektrometriai mérésen mennek majd keresztül. Ez egy 10 millió voltos lineáris részecskegyorsító, ami 10 százalékkal gyorsítja az atomokat, majd ezután egy ionizációs detektor segítségével meghatározza az anyagi részecskék tömegét.
Bár az elmúlt ötven évben már a műholdak és a neutron monitorok szolgáltatnak adatot a naptevékenységről, de feljegyzések onnantól kezdve vannak, hogy Galilei elkezdte használni a távcsövet.
1645 és 1715 között a Maunder brit csillagászról elnevezett Maunder Minimumban szinte nem volt megfigyelhető napfolt kialakulása. Ezt az időszakot nevezik kis jégkorszaknak is. Európában akkoriban a hőmérséklet több fokkal elmaradt a most jellemző értékektől, amelynek következményeként például a Temze is befagyott.
A fizikusok szerint az elmúlt évszázadban csak kisebb szerepet játszott az éghajlatváltozásban a naptevékenység, de úgy gondolják, hosszabb távon sokkal jelentősebb szerepe lehetett. A jelenlegi vizsgálat eredményei – a korábbi információkkal kiegészítve – teljesebb képet adhatnak arról, hogy milyen hatással volt a naptevékenység a Föld éghajlatára az elmúlt évezredek során.
forrás: http://www.wmo.int/pages/mediacentre/press_releases/index_en.html
