A növekvő hőmérsékletek miatt zsugorodik a sarkkörön túli tavak jégtakarója

Az 1980-as évek óta a Sarkvidék felmelegedése növekszik, és ez sok összetett fizikai változást idézett elő a régióban. 20 év műholdas felvételei alapján a Waterloo Egyetem kutatói megállapították, hogy a Sarkvidék melegedésének felgyorsulása jelentős hatással van a tavak jégtakarójának vastagságára.

Az elmúlt 50 évben a levegő hőmérsékletében és a téli csapadékban történt rendkívüli változások miatt a tavak jégtakarójának  vastagsága, a megjelenési ideje és az időtartama is nagy mértékben megváltozott. A kutatók megjegyezték, hogy később fagynak be a tavak, viszont az olvadás korábban kezdődik, emiatt a téli jeges időszak 24 nappal rövidült meg az 1950-es évek óta. 2011-ben a sarkvidéki tavak jege 38 cm-rel vékonyabb volt, mint volt 1950-ben.

„"Úgy tapasztaltuk, hogy a jég vastagsága rendkívül nagy mértékben csökkent ebben a régióban, válaszul a globális felmelegedésre",” mondta Cristina Surdu a tanulmány egyik szerzője, a Waterloo Egyetem Földrajz- és Környezetgazdálkodási Tanszékéről.” Amikor megláttuk a tényleges számértékeket, megdöbbentünk, hogy mennyire drasztikus a változás. Ez gyakorlatilag több mint 30 cm jég a tél végéig.”

A tanulmány során több mint 400 tavat vizsgáltak Alaszka északi részén. Ez volt az első alkalom, hogy a kutatóknak sikerült kimutatni a jég vastagságában bekövetkező gyors változást.

A Barrow meteorológiai állomás elmúlt fél évszázados mérései alapján a kutatók kezdetben azt hitték, hogy fokozatosan nyomon tudják követni a jég vastagságának változását,– ahogy az történt a felszíni jégtakaró esetében. De meglepetésre a nagy csökkenés csak az elmúlt két évtizedben volt megfigyelhető.

Az Európai Űrügynökség (European Space Agency's – ESA) ERS1 és ERS2 műholdjainak radarképeit használva a kutatók tanulmányozhatták a jeget a sekélyebb tavakon is. Észrevették, hogy 1992-ben ebben a régióban a tavak 62%-a az aljáig be volt fagyva, 2011-ben viszont csak alig a tavak 26%-ánál volt ez így. A felszíni jégtakaróban 22%-os csökkenést mutattak ki 1992 és 2011 közt. Ez megegyezik a jég átlagos elvékonyodásával, ami 21-38 cm között van. A tudósok szerint gyors csökkenés volt megfigyelhető a vizsgált időszak utolsó 6 évében, 2005 és 2011 között.

A radarjelek másképpen viselkednek, ha van víz a jég alatt és akkor, ha nincsen. Ezért lehet megkülönböztetni egy teljesen befagyott tavat egy olyantól, aminek csak a felszínén van jég. Ha van a felszín alatt víz, akkor a radar jelek visszaverődnek, míg ha teljesen be van fagyva a tó, akkor elnyelődnek. Utóbbi a műholdas képeken sötéten jelenik meg, míg azok, melyekben víz is van, világosabbak.

Azokban az években, mikor még nem álltak rendelkezésre műholdas felvételek, a kutatók egy kanadai modellt (Canadian Lake Ice Model – CLIMo) használtak, hogy meghatározzák a jégtakaró nagyságát és a jég vastagságát.

Láttuk, hogy 2011-ben a régió tavait borító jégtakaró átlagosan 6 nappal később alakult ki és 18 nappal korábban olvadt fel, mint történt ez az 1950-es években. Mivel rövidült a jéggel borított időszak, megváltozott a tó algatermelése is.

„"A lerövidülő tél és a jégborítottságban bekövetkező változások jelentősen befolyásolják az ott élő emberek életét is, mivel a jégen szállították el hozzájuk a szükséges termékeket",” mondta Sardu. „A látványos változások a tavak jéggel való borítottságában, akár hozzá is járulhatnak a további felmelegedéshez a régióban, mivel a nyílt vízfelületeknek köszönhetően a levegő hőmérséklete is várhatóan magasabb lesz, bár ez kisebb mértékű hatás, mint ami a nyílt tengerfelszín esetében megfigyelhető.

1. ábra
A felszíni jégtakaró 22%-al csökkent 1992 és 2011 között

Forrás: WMO