Európába és Közép-Ázsiába februárban érkezett a tél

A térképen látható a hideg légtömeg nagysága és intenzitása is. Európa mellett Közép-Ázsia nagy részén is az átlagosnál hidegebb volt 2012 februárja. A kék árnyalatok az átlagnál hidegebb, míg a piros árnyalatok az átlagnál melegebb területeket jelzik. Az értékeket az 1981-2010 közötti időszak átlagához viszonyítják. A hőmérsékleti skálán látható, hogy a legsötétebb kék vidékeken akár kilenc fokkal is elmaradt a havi középhőmérséklet a megszokottól. Azonban az Északi-sark környékén ezzel éppen ellentétben, kilenc fokkal melegebbet mértek átlagosan februárban.

1. ábra
A 2012. februári középhőmérséklet eltérése az 1981-2010 közötti átlaghoz viszonyítva. forrás: NOAA

Szokatlanul hideg idő telepedett Európára. Két különösen alacsony hőmérsékletű góc alakult ki: Fehéroroszország és Ukrajna, valamint Dél-Franciaország területein. A legnagyobb különbséget azonban Ázsiában mérték, Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán vidékén. A hideg légtömeg egészen Afrika északi részéig hatolt.

Az extrém hideg kialakulását többek között az Északi-sarki Oszcilláció befolyásolta. Pozitív fázis esetén a Biskayai-öböl és az Aleut-szigetek felett anticiklon található, miközben Izland térségében ciklon örvénylik. A negatív fázisban a rendszerek helyzete ezzel éppen ellentétes. Az enyhe tél általában megszokott, ha a sarki oszcilláció a pozitív fázisában van. Negatív fázisában pedig a normálistól hidegebb hónapokat eredményez.

Az oszcilláció kétszer változott ezen a télen. Egészen január közepéig pozitív fázisban volt, így ennek eredményeként, nem meglepő módon enyhe volt az idő. Azonban az ezt követő hetekben a negatív fázisba billent, hozzájárulva a kemény fagyok kialakulásához. Február végén a sarki oszcilláció visszatért pozitív fázisába, s ezzel együtt ismét megenyhült a levegő.

Ázsiában a közepes szélességek hideg levegője szokatlan meleggel párosult a Kara-tenger és a Barents-tenger vidékén. Ennek oka valószínűleg a dél és nyugat felől fújó erős és tartós szelek, amelyek az Északi-sark felé sodorták a tengeri jeget, nagyobb nyílt vízfelületet eredményezve ezzel. A jég ugyanis védi a tengert, megakadályozza, hogy a hő a vízből a levegőbe kerüljön, s ott elvesszen.

Mivel ezek a területek általában jéggel borítottak, így a levegő hőmérséklete jócskán fagypont alatti ebben az évszakban. A nyílt víz azonban nagyjából fagypont körül tartja a hőmérsékletet, amelytől a levegőé sem marad el sokkal. Ez okozta az Északi-sark megszokottnál jóval magasabb hőmérsékletét.

forrás: www.noaa.gov