Gyakoribbak lesznek a pusztító viharok a század végén?

A Princeton és a Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói az Irene hurrikánhoz hasonló viharokat szimuláltak, s kialakulásuk helyét, illetve hatásukat vizsgálták. Az erről készült tanulmány a Nature magazinban jelent meg. A kísérletek alapján az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbak lehetnek az ilyen szintű viharok. Kialakulásuk mellett azonban számolni kell a két-háromévente előforduló pusztító erejű hullámok megjelenésével is. A csoport több ezer vihart szimulált különböző éghajlati körülmények között, és megállapították, hogy ami ma 500 évente egyszer fordul elő, az a jövőben a klímaváltozás miatt várhatóan minden 25-240-dik évben fog.  

A vizsgálatokat – mint esettanulmány – kiemelten New York Cityre is elvégezték. Négy éghajlati modell segítségével szimulálták a jelenlegi és a jövőben várható vihar-tevékenységet. 45.000 vihar reprodukálása után, arra az eredményre jutottak, hogy a ciklonok nagyjából egy 200 km sugarú területen szóródnak. A tanulmányban két időszakot vizsgáltak, a jelenlegi helyzetet az 1981-2000 közötti időszak mintázta, míg a jövő éghajlatát az IPCC előrejelzései alapján a 2081-2100 közötti időszak jelenítette meg. Bár a különböző forgatókönyvek között van némi eltérés, a kutatók egyértelműen azt állapították meg, hogy a gyakoriság nő az éghajlatváltozással.

A viharok szimulálása mellett a ciklon okozta hullámzást is modellezték, amelyhez három modellt alkalmaztak. Ezek a modellek azonban az éghajlatváltozás kiértékelésére nem alkalmasak. Ezek közül az egyik a Nemzeti Hurrikán Központ (NHC) modellje. Az NHC néhány nappal, illetve órával a hurrikán megérkezése előtt tudja (ezzel a modellel) megjósolni az áradás kockázatának mértékét. Az NHC modellje gyorsan, de aránylag pontatlanul szimulálja a hullámzást. A második modell lefuttatásához több idő szükséges, viszont pontosabban generálja a hullámokat, míg a harmadik, a tanulmány kutatói által kidolgozott viszonylag pontosan és gyorsan írja le az áradást. Megfigyelések alapján ma egy „100 évente egyszer előforduló” vihar átlagosan 2 méter magasra korbácsolja a hullámokat, míg egy „500 évente egyszer előforduló” esetében 3 méteres hullámok várhatóak. Manhattan mindkét esetben védtelen marad, a hullámok könnyedén átcsapnak a 1.5 méter magas védőgátján. Az eddigi rekord még 1821-ből származik. Ekkor 3,2 méter magas hullámokat mértek New Yorkban, amelyek egy „500 évente egyszer előforduló” vihar miatt következtek be.

A tanulmány egyik vezetője azt mondja, eredményeik segíthetnek a tengerparti területek védelmi struktúrájának kialakításában. Egy-egy új épület tervezésekor az építészeknek tudniuk kell, milyen magas védőgát kellene, ami megvédené az épületet az áradástól. A Luisianai Egyetem adjunktusa hasznosnak tartja az eredményt, mert egy-egy új épületet az építészek nagyjából 60-120 évre terveznek. Mivel az áradásokkor fizikai és anyagi károk is keletkezhetnek, az aktuális építészeti beruházásoknál elengedhetetlen, hogy az éghajlatváltozás hatásait is figyelembe vegyék. A kísérlet eredményei szerint ugyanis a 2 méteres hullámok már minden 3-20. évben bekövetkezhetnek, míg a 3 méteresek minden 25-240. évben. Azaz látható, hogy a gyakoriság, több mint 50 százalékkal növekedhet a jövőben.

2011. augusztusban söpört végig a Karib-tengeren és az Egyesült Államok keleti felén az Irene hurrikán

forrás: http://www.wmo.int/pages/mediacentre/press_releases/index_en.html