Mediterrán a Balatonon – fikció vagy valóság?

Mint ismeretes, szakemberek egy részének véleménye szerint pár évtizeden belül a Balaton és környezete mediterrán éghajlatú lesz – mások állítják, hogy a kontinentális éghajlat forróbb, szárazabb időszakát éljük majd meg. Ezt a vitát biztos nem fogja eldönteni Tóth Gábor Ákos Édesvízi mediterrán – Kanadai magyar menni Balaton... című nemrég megjelent regénye, arra viszont kiválóan alkalmas, hogy a ködös, szürke téli hétköznapokban meleg napfényt varázsoljon körénk. A szerző nem titkoltan a Peter Mayle és Francis Mayes által megteremtett élménykönyv műfaját szeretné magyar viszonyok közé átültetni, s abból a hitből született, hogy a Balaton-felvidék is van annyira érdekes és izgalmas, mint egy toszkán vagy provence-i vidéki idill. Regényes fordulatokban, helyi furcsaságokban, gasztronómiai élményekben itt sincs hiány, hiszen a könyv lényegében egy mikrovilág felvillantásán keresztül mutatja be a mi „édesvízi mediterráneumunkat” – sok-sok humorral és szeretettel fűszerezve. Amire azért így karácsony tájékán fogékonyabbak szoktunk lenni...

Egy kis ízelítő:

T. G. Oaks boldogan élte a kanadai magyarok álmosítóan unalmas életét egy hamiltoni kertes házban: önként hódolt be bolondos felesége egyre-másra következő aktuális hóbortjának, néha meglátogatta kissé bogaras édesapját az öregek otthonában. A hirtelen jött örökség értékesítésének ügyében nagy duzzogva a Balatonhoz utazik, ám a magyar tenger és annak édesvízi mediterrán lüktetése szépen lassan felőrli minden ellenérzését az óhazával kapcsolatban. A tóparti falu különc lakói először ugyan az őrületbe kergetik, de egy jó balatoni halászlé és egy pohár hűs kéknyelű után máris más színben fest az a bizonyos öreghegyi szőlőskerttel körbevett Fenséges Rom, amelyet ráadásul még egy titokzatos legenda is övez.