Milyen hatással volt a klímaváltozás az ember evolúciójára?

Évek óta fontos kérdés az evolúció és a klímaváltozás kapcsolata, amelyről a közelmúltban tanulmány is készült. Az éghajlatváltozásról több millió évre visszanyúló tudásanyag áll rendelkezésre, s számos hipotézis született már, amelyek azt találgatják, hogy ezek a változások hogyan befolyásolták fajunk fejlődését és az ökoszisztémát. Adatokkal és fejlett módszerekkel azonban most egy bizonyos ponttól kezdve számszerűsítették a hatásokat, melyekhez az embereknek fejlődésük során alkalmazkodniuk kellett.

A mi fajunk, a homo sapiens, nagyjából 300 000 éve alakult ki Kelet-Afrikában. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a kialakulás folyamata a szárazság fokozódásával kezdődött 660 000 évvel ezelőtt. A kutatók úgy gondolják, hogy ez a növekvő szárazság jelentős szerepet játszott abban, hogy az akkori emberek eredeti lakhelyüktől távolabbi területekre is elvándoroltak.

A Föld történetének időskáláján a világ nem maradt változatlan túl hosszú ideig. Amellett, hogy hideg és meleg időszakok váltották egymást, a földkéreg természetes mozgása miatt a felszín is változott. A víz elárasztott egyes területeket, amelyek egykor szárazföldek voltak és kontinenseket alkottak, máshol hegyek emelkedtek ki, amelyek egykor az óceán mélyén rejtőztek. 20 000 évvel ezelőtt Észak-Amerika és Eurázsia nagy részét jég borította, és ez még csak a legutóbbi jégkorszak. Ez nyilvánvalóan jelentős hatással volt az akkor élő emberek életmódjára. Amikor a jég elolvadt, a páratartalom megnövekedése számos nagy és domináns szárazföldi emlős kihalásához vezetett.

A kanadai Simon Fraser Egyetem kutatócsoportja Mark Collard professzora vezetésével az éghajlatváltozás evolúciós hatásait vizsgálja. A professzor egy vancouveri konferencián számolt be arról, hogy mennyire szükséges a klímaváltozás és a kapcsolódó környezeti változók kisebb társadalmakra gyakorolt hatásának megértése. Ennek ismeretében jóval pontosabban nyomon tudják követni az evolúciós változásokat. Az egyik terület, amit a professzor különösen fontosnak tart, a vadászó-gyűjtögető ember eszközei. Ezek nagy változatossága arra utal, hogy a környezeti tényezők jelentős befolyással bírtak fejlődésükre.

Azokon a vidékeken (például a sarkvidéken), ahol az élelemhez nehezebb volt hozzájutni, az eszközhasználat fejlettebb volt. Ugyanakkor az élelemben gazdag trópusokon kezdetlegesebb eszközkészlet volt jellemző. Ebből arra következtettek, hogy ahol az éghajlat kedvezőtlenebb mivolta miatt nehezebb volt ételt szerezni, ott az evolúció során a lakosságnak új technikákat kellett kidolgoznia az életben maradás érdekében. Ezek a technikák a bonyolultabb eszközöket is magukba foglalják. Míg a táplálékban gazdag vidékeken az ilyesfajta alkalmazkodásra nem volt szükség. Mivel a táplálékszerzéshez használt eszközökről rengeteg régészeti feljegyzés létezik, ezért ezek a megállapítások nyújtanak segítséget a klímaváltozás evolúciós hatásainak nyomon követésében. Dr. Collard úgy véli az eszközhasználat kifinomultsága is közrejátszott az emberiség globális szétszóródásában.

Érdekes lehet összehasonlítani az ősi világot a maival. Ahogy az évmilliók során az emberek fejlődtek, mindig újabb kihívásokkal kellett megküzdeniük. Viszont az idő folyamán megtanultak alkalmazkodni a körülöttük lévő világhoz. A modern embernek azonban hatalma, tudása és képessége van, hogy átalakítsa a környezetét. A következmények figyelembe vételével a saját céljainak megfelelőre tudja formálni. Ugyanakkor kevés figyelmet fordít a változások globális hatására. Összességében ezek a tényezők az egész emberi faj létezését fenyegethetik a jövőben.


forrás: http://www.wmo.int/pages/mediacentre/press_releases/index_en.html