Rekord magas az üvegházhatású gázok koncentrációja a légkörben

A Meteorológiai Világszervezet által készített üvegházhatású gázokról szóló kiadvány összefoglalja, hogy 1990 és 2012 között 32%-kal nőtt az üvegházhatású gázok fűtő hatása a szén-dioxid, és más, a hőt csapdába ejtő, hosszan a légkörben tartózkodó gázok, mint a metán és a dinitrogén-oxid koncentrációjának emelkedésével.

A szén-dioxid tekintetében 80%-os növekedés tapasztalható, amely főként a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével kerül a légkörbe. Légköri koncentrációjának növekedése 2011-ben és 2012-ben is meghaladta az azt megelőző tíz éves átlagot, számolt be róla a WMO tanulmánya.  

Az 1750-es ipari forradalom óta globális viszonylatban a szén-dioxid koncentrációja 41%-kal, a metáné 160%-kal, a dinitrogén-oxidé pedig 20%-kal lett magasabb.

Mi is történik pontosabban? Az emberi tevékenység által kibocsátott szén-dioxidnak csak mintegy fele marad a légkörben, a többi része az óceánokban és a bioszférában felszívódik.

”A WMO Globális Légkörfigyelő Központjának megfigyelései szerint az emberi tevékenység által kibocsátott, és a légkörben csapdába eső gázok felborítják a természet egyensúlyát a légkörben, s ez jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) nemrég megjelent 5. Értékelő Jelentése hangsúlyozta, hogy a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid koncentrációja példátlan az utóbbi 800.000 évben. Ennek eredményeként az éghajlatunk változik, az időjárás egyre szélsőségesebb, a jégsapkák és gleccserek olvadnak, a tengerszint pedig emelkedik.”- mondta Michel Jarraud, a WMO főtitkára.

„Az IPCC jelentése szerint, ha „minden marad a régiben”, a globális átlaghőmérséklet 4.6 fokkal növekedhet a század végéig az iparosodás előtti szinthez képest. Néhány térségben pedig ennél is több lehet. Ez pusztító következményekkel járhat. A klímaváltozás mérsékléséhez az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős és tartós csökkentésére lesz szükség. Muszáj cselekednünk, különben a gyermekeink, unokáink és a jövő generációinak életét veszélyeztetjük. Az idő nem a mi oldalunkon áll.” – tette hozzá.

A WMO kiadványa a légköri koncentrációval foglalkozik, nem a kibocsátással. A kibocsátás azt jelképezi, mi folyik a légkörben. A koncentráció viszont arról informál, mi marad a légkörben az óceánok, a bioszféra és a légkör komplex rendszerének kölcsönhatása után.

Szén-dioxid (CO₂)

A szén-dioxid a legfontosabb üvegházhatású gáz, amely nagyrészt az emberi tevékenységből származik, főként a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből és az erdőirtásból. A WMO kiadványa szerint globális léptékben a CO₂ átlagos koncentrációja 393.1 ppm volt 2012-ben, ez 141%-kal magasabb az iparosodás előtti 278 ppm-es szintnél.

Az utóbbi tíz év növekedési trendje 2.02 ppm volt évente. Ezzel szemben 2011-ről 2012-re a növekedés mértéke ennél nagyobb, 2.2 ppm volt, vagyis az emelkedés üteme gyorsul.

A havi megfigyelt értékek a Globális Légkörfigyelő Központ mérései szerint 2012-ben többször is átlépték a 400 ppm-es lélektani határt az északi-sarkvidék térségében. 2013-ban viszont az órás és napi koncentrációk már a világ más részein is átlépték az említett küszöböt, köztük a hawaii Mauna Loán, ahol a legrégebb óta folynak folyamatos légköri mérések. A szén-dioxid koncentrációja szezonális és regionális ingadozásokat is mutat. A jelenlegi növekedési ütem mellett a globális átlagos érték várhatóan 2015-ben, vagy 2016-ban lépi át a 400 ppm-es küszöböt.

A CO₂ légköri tartózkodási ideje több száz, vagy akár ezer év is lehet. S így meghatározza a globális felszíni felmelegedést a 21. század második felében, s még azon túl is. A hosszú tartózkodási idő miatt a klímaváltozás még évszázadokig fennállna, még ha a CO₂ kibocsátás azonnal le is állna.

Metán (CH₄)

A metán a második legfontosabb hosszú tartózkodási idejű üvegházhatású gáz. Körülbelül 40% származik természetes forrásból (nedves élőhelyek, termeszek), 60% pedig az emberi tevékenységnek tudható be, mint a szarvasmarha-tenyésztés, rizstermesztés, fosszilis tüzelőanyagok égetése, hulladék- és biomassza égetés.

A légköri metán koncentrációja 2012-ben új rekordot ért el 1819 ppb-s értékkel, ami az iparosodás előtti szint 260%-a. A hatalmas növekedés az antropogén forrásoknak tudható be. Egy átmeneti időszakot követően 2007 óta ismét növekvő trend mutatkozik a metán koncentrációjának változásában.

A tanulmány azt is közli, hogy az északi-sarkvidék térségében az olvadás miatt még nem volt mérhető a koncentráció növekedése. A globális viszonylatban vett emelkedés jobban összefüggésbe hozható az északi félteke trópusi és középső szélességein jellemző nagymértékű antropogén forrásokkal. Az azonban, hogy az emberi kéz általi, vagy a természetes forrásokból származó metánkibocsátás korlátozódik-e jobban csupán régiókra, kifinomultabb megfigyeléseket igényelne, amelyre egyelőre nincs lehetőség.

Dinitrogén-oxid (N2O)

Dinitrogén-oxid természetes (kb. 60%) és antropogén (kb. 40%) úton egyaránt kerül a légkörbe. Fő forrásai az óceánok, a talaj, a biomassza égetés, a műtrágya felhasználás, illetve a különböző ipari folyamatok. 2012-ben a légköri koncentrációja 325.1 ppb volt, amely 0.9 ppb-vel nagyobb, mint az előző évben, s 120%-kal magasabb az ipari forradalom előtti szinthez viszonyítva. Egy 100 éves periódus alatt az éghajlatra való hatása 298-szor erősebb a szén-dioxidénál. Fontos szerepet játszik a sztratoszférikus ózonréteg lebontásában, amelynek feladata, hogy megvédjen minket a káros ultraibolya sugaraktól.

Egyéb üvegházhatású gázok

A hosszú tartózkodási idejű üvegházhatású gázok teljes koncentrációja 2012-ben 457.6 ppm volt, míg 2011-ben 473 ppm. Ide tartoznak az ózonkárosító szénhidrogének (CFC-k), a klórozott-fluorozott szénhidrogének (HCFC-k) és a fluorozott szénhidrogének (HFC-k), amelyek viszonylag gyorsan növekednek.

1. ábra
A szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid globális átlagkoncentrációja 1984 és 2012 között, illtve azok éves trendje