2024. július 4. csütörtök
Hírek a meteorológia világából

HungaroMet: 2012. március 13. 16:35

Veszélyben az óceánok, a savasodás mértéke folyamatosan nő

Gyorsabb az óceánok savasodása, mint az elmúlt 300 millió évben bármikor, állapították meg a tudósok. A négy nagy kihalási időszakot átölelően vizsgálták a savasodás következményeit. Az erről készült tanulmány a napokban jelent meg a Science című folyóiratban.

Az eddigi felfedezések szerint a múltban a savasodás miatt az élet nem tűnt el. Új fajok alakultak ki, amelyek a korábban kihaltakat pótolták. Azonban ha az ipari szén-dioxid kibocsátás a jelenlegi ütemben folytatódik továbbra is, akkor olyan élőlényeket veszíthetünk el, mint a korallzátonyok, az osztriga, vagy a lazac.

Az óceánok úgy viselkednek, mint egy szivacs. A levegőben felhalmozódó felesleges szén-dioxidot magukba szívják. A gáz reakcióba lép a tengervízzel és szénsavat képez, amit idővel semlegesít a tenger mélyén a fosszilis, karbonátképző élőlények váza. Azonban ha túl gyorsan sok szén-dioxid kerül a vízbe, az gyengítheti a szabad karbonát-ionokat, amelyekből a korallok, puhatestűek és planktonok a zátonyokat építik. A tanulmány szerint az óceán savasodásának potenciális oka lehetett a perm és a triász idején a vulkanizmus. 252 millió éve a perm időszakban a tengeri élővilág mintegy 96 százaléka tűnt el. Úgy vélik, az akkori vulkánkitörések miatt halt ki a legtöbb faj a földtörténet során. A szakértők bizonyítékot találtak arra, hogy a túlélő organizmusok vérében magas volt a szén-dioxid tartalom a karbonát szegény vízben, illetve igazolták az óceán holt zónáinak létezését. A triász végén, 201 millió évvel ezelőtt ismét megerősödött a vulkáni tevékenység, s a robbanások hatására a légköri szén megduplázódott, amely újabb kihalási hullámot indított el. A korallzátonyok összeroppantak és egész osztálynyi tengeri élőlény tűnt el, mint például az angolna-szerű conodonok. Azonban egyes trópusi fajok kihalásának okaként sokan inkább a klímaváltozást tartják, nem az óceánok savasodását.

A tanulmány szerzői úgy vélik, a korábban történtek ellenére minden idők legnagyobb és legfontosabb kihalása a dinoszauruszok eltűnése volt, amelyet egy aszteroida becsapódása okozott 65 millió évvel ezelőtt. Az aszteroida a mai Mexikó területén csapódott be, a gázok és az esetleges tüzek sok szenet juttattak a levegőbe. Ezt azonban nem hozták összefüggésbe az óceánok savasodásával. Bár sok plankton faj kihalt, a mélytengeri korallzátonyok és a foraminiferák (korai planktonok, vagy likacsosházúak) túlélték.  A kutatók több száz vizsgálattal bizonyították, hogy az elmúlt 300 millió évben mindössze egyszer, 56 millió évvel ezelőtt változott a jelenlegihez hasonló ütemben az óceánok állapota. Ez a paleocén-eocén Thermal Maximum időszaka (PETM). Ekkor a szén rejtélyes felhalmozódásával mintegy ötezer év alatt a szénkoncentráció a 180 ppm szintről a duplájára nőtt, a globális átlaghőmérséklet pedig hat fokkal emelkedett. A foraminiferák fajainak több mint fele kihalt, amely arra utal, hogy a táplálékláncban felettük álló élőlények is eltűntek.

Egy vizsgálat során fedezték fel, hogy a fehér plankton kövületekbe ágyazódva barna iszap jelent meg üledékként. Ez a szén koncentráció növekedésének hatására bekövetkező ökológiai változás eredménye. A karbonátos planktonvázak ugyanis feloldódtak, s oldott állapotban barna színt vettek fel. A tudósok becslése alapján az óceánok pH értéke 0.45 egységgel csökkent, azaz savasodott ebben az időszakban. A dimenzió nélküli mérőszám a folyadékok kémhatását egy tizennégy fokú skálán méri. Csökkenő pH érték esetén savasodásról beszélünk. Az óceánok jelenlegi savasodása példa nélküli. Az elmúlt száz évben az ember miatt növekvő szén-dioxid koncentráció 0.1-del csökkentette a tengerek pH értékét (jelenleg 8.1). A savasodás legalább tízszer gyorsabb, mint 56 millió évvel ezelőtt. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) jelentése szerint 2100-ra további két tizeddel csökkenhet a pH érték, ami azt eredményezi, hogy a PETM-hez hasonló változások mehetnek végbe óceánjainkban.  

Egy a közelmúltban megjelent tanulmány megállapította, hogy Pápua Új-Guinea korallzátonyain a hosszú távú magas szén-dioxid szint és a 0.2 pH érték csökkenés miatt 2100-ra a korallok biodiverzitása és regenerációja jelentősen csökkenni fog. De emellett rengeteg más tengeri élőlényre is negatív hatással lehet a savasodás.


forrás: http://www.wmo.int/pages/mediacentre/press_releases/index_en.html