Viharvadászat 2014-ben az Európai Szupercella-folyosón

Az időszak kiválasztása az alapján történt, hogy mikor állnak fenn kifejezetten kedvező feltételek szupercellák kialakulásához. Kintlétünk alatt a várakozásoknak megfelelően egy lassú mozgású, hullámzó front határozta meg az időjárást, melyet általában brutális mértékű nedvesség, 1000-1500 J/kg-os SBCAPE és 20-25 m/s-os 0-6 km-es szélnyírás jellemzett. Ez a szcenárió aztán minden napra ki is termelte a maga szupercelláit.

1. kép: A vadászat által érintett terület

2014. augusztus 10-11. - Első napunk, első szupercellánk

10-én indultunk útnak Budapestről, és ezen a 0. napon Pákán, a szlovén határ közvetlen közelében töltöttük az éjszakát. Az 1. napon, 11-én reggel a modellek áttekintése után már útnak is eredtünk célterületünk felé. Úgy terveztük, hogy előbb levadásszuk a vélhetően az Udine-Treviso sávban létrejövő szupercellákat, majd dolgunk végeztével estére vonulunk be trevisoi alaptáborunkba. Késő délután aztán a nap egyetlen tisztességesen kifejlődött, önálló életre kelt, öngerjesztő üzemmódra váltott szupercellája a legjobb helyen és időben, pontosan az orrunk előtt jött létre, és Treviso felé haladva végignézhettük, amint a lencseszerű feláramlási alappal, látványos beáramlási farokkal és csüngő falfelhővel ellátott szupercella szépen benyeli az útjába eső hegyet.

2. kép: Taktikai megbeszélés

3. kép: Szupercella masszív falfelhővel

2014. augusztus 12. - Újabb nap, újabb szupercella

A labilis, nedves, szélnyírással megspékelt és alul erősen görbülő hodográfokkal jellemezhető légállapot komoly fejleményeket vetített előre. Kora délután mozdultunk el némileg Trevisoból, és Velencétől keletre helyezkedtünk el, azonban a környéken meg-meginduló gomolyok egyelőre még rendre szétestek, illetve ledarálta őket a szélnyírás. A hosszú, idegőrlő órákon át tartó várakozást Ádám kolléga jelentős koffeinmennyiség segítségével igyekezett elviselhetőbbé tenni, de a szer csak altatónak vált be.

4. kép: Jellemző üzemanyag a vadászathoz

Késő délután Trevisotól északnyugatra a műholdon és a radaron végre megjelent egy életképesnek tűnő kezdemény, melyhez rögvest el is indultunk. A cella nem haladt túl gyorsan és nem is volt túl messze, ideális célpontnak bizonyult. A mezociklon tövébe érve aztán egy jó kilátással bíró helyen teljes pompájában elénk tárult a masszívan dagadó klasszikus szupercella, mely szinte földig érő falfelhőjével, rendkívül hosszú és határozott beáramlási farkával a szemünk előtt öltött drámai struktúrát. A vészjósló hangulathoz a folyamatos mennydörgés is nagyban hozzájárult.

5. kép: Szupercella Treviso közelében

Nem ez volt azonban a nap egyetlen szupercellája, egy újabb, immár éjszakai példány hihetetlen sűrű, gyakorlatilag szünet nélküli villámlással tette emlékezetessé Trevisoba időközben visszatért társaságunk levezető borozgatását.

2014. augusztus 13. - Szupercella ESTOFEX 2-es fokozatban

Már napokkal korábban - mintegy a prognózis prognózisaként - sikeresen előrejeleztem, hogy az ESTOFEX (európai, fiatal meteorológusok által önkéntesen üzemeltett előrejelzői központ, mely egész Európára készít nem hivatalos heves zivatar előrejelzést) erre a napra 2-es fokozatú konvektív előrejelzést fog kiadni az alaptáborunk, Treviso környékére. Már a modellek elemezgetése nyomán is nagy várakozásokkal néztünk az események elébe, ami még inkább fokozódott, amikor láttuk, hogy a 2-es kategória területe éppen a mi vadászterületünket, Észak-Olaszországot teríti be. Bár végül összességében kevesebb szupercella alakult ki a vártnál, egy irdatlan HP-förgeteget még így is sikerült elkapnunk az Alpok tövében Osopponál. A szupercella rotáló mezociklonja a hegyekre felcsúszó, alacsony szintű meleg nedves levegővel együtt igen figyelemre méltó struktúrát alakított ki.

 6. kép: Hatalmas HP szupercella az Alpok lábainál

Ezt azonban csak a cella közvetlen közeléből lehetett látni, ugyanis elképesztő nedvesség volt jelen az alacsony szintű áramlásban, a párásság sűrű homálya nagymértékben lecsökkentette a látótávolságot. Mindazonáltal ennek a meleg nedves levegőnek a beáramlási sebessége méréseink szerint 40 km/h körül lehetett a cella közelében.

7. kép: Megmérjük a felhőt

2014. augusztus 14. - Szupercellák tömkelege körülöttünk

A behullámzó front ugyan egy picit továbbmozdult rajtunk, de nem ment messzire, és egy visszakanyarodó piciny okklúzió is arrafelé tanyázott, úgyhogy ismét izgatottan néztünk az események elébe. Látszott, hogy a légkör elég hamar ki fogja termelni a zivatarfelhőket, többfelé is bugyborékolás indult meg a környéken. Az első szupercellánkat Vicenza határában fogtuk kora délután. Bár a napnak ezen szakaszában az olaszok a szieszta szokásának hódolnak, és ilyenkor órákra megáll az élet, szerencsére a légkör nem volt tekintettel erre a mediterrán hagyományra. Miután ugyanis példányunk döglődni kezdett, a Padova-Velence térségében fortyogó konvekciót céloztuk meg, mely friss zivatarfelhőkkel csábított abba az irányba. Út közben több cella is kezdett szupercellás jegyeket mutatni ill. falfelhőt képezni, de az egyre kaotikusabbá váló égképen semmi sem maradt túl sokáig jól látható, és a hasonlóképpen kaotikus olasz útviszonyok sem segítették elő az ideális megfigyelést.

Velencétől ÉK-re, Marcon határában találtunk egy elfogadható rálátást biztosító helyet. Ideje is volt már megállni, mert az egyik cella a közelben igen jól összeszedte magát. Hátulról láttunk rá az okklúzió előrehaladott állapotában lévő mezociklonra. A hátoldali leáramlás (angol rövidítéssel RFD) még ekkor is csak minimális csapadékot tartalmazott, így aztán látni lehetett az erősen rotáló centrumot, melynek már csak egy pillangó szárnyának rebbenése hiányzott, hogy tornádót produkáljon.

 8. kép: Erősen rotáló mezociklon Velencétől északkeletre

A kedélyeket tovább borzolta, hogy amíg ezzel a keleti szupercellával voltunk elfoglalva, a hátunk mögül nyugat felől elősettenkedett egy másik példány is, mely Portegrandinál már eszméletlen lencseszerű formát öltött, és festői tájképet alkotva úgy lebegett az égen, mint valami repülő csészealj.

9. kép: Repülő csészealjat formázó szupercella Portegrandinál

Ezen a napon legalább 5 szupercella került a szemünk elé, de a pontos számot a konvektív káosz időszakában fel- és eltűnő képződmények miatt örök homály fedi.

2014. augusztus 15. - Búcsúajándék - egy tengerparti szupercella Triesztben

Már napokkal korábban látszott, hogy hazautunk napja, augusztus 15-e sem 8 okta derült éggel fog búcsúzni tőlünk. Észak-olaszországi viharvadász túránkat emiatt eleve úgy terveztük, hogy aznap még csemegézünk a szlovén-olasz határ környékére várható szupercellákból. A tényleges események aztán nem is cáfoltak rá várakozásainkra. Trieszt meredek szakadékként jellemezhető partvonalán helyezkedtünk el, hogy páholyból várjuk be a vadat. Bár a reflektivitási radarképeken egy igen markáns klasszikus szupercella tűnt fel, kampóval és egyéb kellékekkel, mire a tenger felől megérkezett volna, fel is oszlott. Azonban a maradványok mögött már épült is az újabb példány a vonal végén. A távolban lassan elkezdett kibontakozni a fejlődő szupercella, melynek hosszan elnyúló alacsony szintű felhőzete a szemünk láttára épült fel. Ennek baloldali része inkább peremfelhő karaktert öltött, jobb oldalán viszont végig falfelhő jelleget mutatott, farokfelhővel és egyértelmű forgással.

10. kép: Falfelhő az Adriai-tenger felett

Az utolsó pillanatig vártunk, mielőtt elhagytuk volna pazar kilátóhelyünket, aztán igyekeztünk elmenekülni a láthatóan vehemens le- és kiáramlással rendelkező förgeteg elől. Ádám bajtársunk lélekjelenlétének, vezetési rutinjának, a járgány kiváló képességeinek és Tamás precíz navigációjának köszönhetően javát megúsztuk, csak épphogy a vihar széle súrolt minket, így a hazaúton a szlovén hegyekben már fellélegezve gyönyörködhettünk a táj és a békésebb felhőformák játékában.

11. Felhősapkába burkolózó hegyek hazautunk során

Az egyes napok bővebb képanyaggal ellátott részletesebb beszámolói, elemzései a szupercella.hu honlapon tekinthetőek meg: www.szupercella.hu/viharvadaszat_eu_sc_2014

Molnár Ákos (Viharvadászok Egyesülete)