69. évfolyam 2. szám * 74–148 * 2024. április

Az egyetlen magyar infrahangállomás (PSZI) Piszkés-tetőn 2017 májusa óta működik. A PSZI az azóta eltelt idő alatt több, mint egymillió jelet detektált. Ezek között ismert és ismeretlen forrásokból származó észlelések egyaránt szerepelnek. Az észlelések azonosítása és kategorizálása fontos a jövőbeli automatizált jelfelismerés szempontjából. A tanulmány célja azon észlelések azonosítása és összegyűjtése, amelyek zivatarokhoz és villámokhoz tartoznak. Bemutatunk egy módszertant a zivatarok azonosítására, amely a Blitzortung adatbázis villámadatainak és a PSZI észleléseinek korrelációján alapszik. E módszerrel 32 000 infrahangészlelést soroltunk be a zivatar címszó alá. Vizsgáltuk az észlelt zivatarok irányainak és távolságainak eloszlásait, melyek az állomás érzékenységét jellemzik. Ismertetünk egy közeli (< 50 km) zivatarokra alkalmazható eljárást konkrét villámlások azonosítására, mely segítségével 68 kisülést találtunk.

A számos kutatás és módszertani fejlesztés ellenére az evapotranspiráció az egyik legnehezebben becsülhető komponense a vízmérlegnek. Az egyik közvetlen módszer, amivel az evapotranspirációt becsülni tudjuk, az ún. eddy-kovariancia mérés, amelyet a sok befolyásoló tényező és alapfelvetés miatt számottevő bizonytalanság terhel. Kutatásunk célja az evapotranspiráció mértékének és korlátainak meghatározása és becslése gyepes és szántóföldi területek felett a Magyarországon rendelkezésre álló hosszú idejű eddy-kovariancia mérések alapján.

A Balaton vízfelülete, valamint a tőle északra húzódó Bakony nagy mértékben képes módosítani az időjárási elemek alakulását: befolyásolják a levegő hőmérsékletét, a szélviszonyokat, de még a felhőzetet és a csapadékhullást is. A balatoni hajósok jól ismerik a Bakony völgyeiből az esti órákban fújó lejtőszelet. Van azonban a Bakonynak egy ennél jóval markánsabb, ugyanakkor kevésbé ismert, a balatoni szélmezőt módosító hatása is. Egy olyan lejtőszél, amelyet szinoptikus skálájú folyamatok alakítanak ki, akárcsak az adriai bóra vagy az alpi főn esetében. A Bakonynak ezen hatása a Balatonnál akár 30–40 km/h-val is megnövelheti a széllökések nagyságát, így fontos fifigyelembe venni ezt a tényezőt a tavi viharjelzések kiadásakor. Cikkünkben a szinoptikusan vezérelt bakonyi lejtőszelet mutatjuk be.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat a vízen tartózkodók biztonsága érdekében minden évben viharjelző szolgálatot lát el a Balatonon és a Velencei-tavon, valamint 2012 óta teljes időszakban a Tisza-tónál is. A viharjelzési szezon április 1-je és október 31-e között tart. Ez az írás a 89. balatoni viharjelzési szezonról számol be, és áttekinti annak jellemző időjárási eseményeit, valamint ismerteti az első és másodfokú viharjelzések statisztikáját.

Viselt ruházatunkat alapvetően a kültéri (időjárás) vagy beltéri (a helység mikroklímája) hőterhelés és annak érzékelése határozza meg. Életünkben a termikus komfort megléte vagy elérése alapvető fontossággal bír. E tanulmányban a kültéri levegőkörnyezet hőterhelését becsültük egy ruházati termikus ellenállás-operatív hőmérséklet modell alapján, és a hőterhelést megfifigyelt hőérzet-kategóriák hozzárendelésével is jellemeztük. A hőterhelés és a hőérzet közötti kapcsolatrendszert a Kárpát-medence alföldi régióiban jellemző ún. hideg-típusú időjárási helyzetekben (lsd. Kislexikon) elemeztük. Megállapítottuk, hogy Magyarország alföldi területein, nyáron, nagy besugárzás és magas léghőmérséklet esetén az operatív hőmérséklet (To) 70–80 °C is lehet. Télen -10 °C körüli léghőmérséklet és derült égbolt esetén a To kisebb -20 °C-nál és a ruházati termikus ellenállás 3–3,5 clo (mértékegység a ruhák hőszigetelő képességére, 1 clo = 0,155 m2·°C·W-1) körüli. Ilyenkor az emberek hőterhelésében és szubjektív hőérzékelésében nagy különbségek lehetnek. A termikus komfort állapotában a ruházati termikus ellenállás 0–0,5 clo közötti, a To pedig 20 és 30 °C között változik. Ilyenkor a hőterhelés és a hőérzet emberek közötti változékonysága a legkisebb.