2024. március 19. kedd
Jelenlegi éghajlat
Miért van az, hogy emitt sivatag, amott őserdő, távolabb legelő van? S miért különböznek ezek is egymástól? A válasz kulcsát az éghajlatban kereshetjük.
Az éghajlat a gyakran és néha gyorsan változó időjárás hosszabb időn (általában 30 éven) át megfigyelhető együttese a felszín közelében, a Föld valamely térségében. Hozzátartoznak az ott előforduló időjárási szélsőségek is, mint például a hurrikánok, aszályok, vagy a hosszú esőzések. Néha több földrajzi hely, határesetben az egész Föld éghajlatáról is beszélhetünk. Ilyenkor nem az egyes helyek közötti különbségeket hangsúlyozzuk, hanem azt, hogy ez az összevont éghajlat maga is változhat.

A Föld éghajlatának osztályozása Köppen szerint
A mai éghajlati alkalmazásokban is gyakorta szerephez jutó éghajlati osztályozás Vladimir Köppen orosz-német klimatológus nevéhez fűződik, aki először 1884-ben tette közzé osztályozási rendszerét, majd azt több ízben javította, módosította egészen 1936-ig. Későbbi munkatársa Rudolf Geiger is végzett finomításokat a besorolásokon, így néha az osztályozást Köppen-Geiger rendszernek is nevezik. Az 1. ábrán is ezt a többszörösen finomított felosztást mutatjuk be.
Az osztályozás a kontinenseken öt fő éghajlati övezetet különít el (A-E), melyek követik a növényzet és a talaj övezetes eloszlását, ám pontos elkülönítésük a hőmérséklet és a csapadék éves és évszakos alakulása alapján történik. A fő éghajlati övezetek a következők: a Trópusi éghajlat (A), a Száraz éghajlat (B), a Meleg-mérsékelt éghajlat (C), a Boreális (hideg-mérséklet) éghajlat (D), illetve a Poláris és magashegyi éghajlat (E). Ez utóbbi éghajlatot néha tovább bontjuk E, F és H betűkre, elkülönítve a fagyott és a magashegységi éghajlatot. Ez a jelölés szerepel az 1. ábrán is.
Mindegyik fő éghajlati övezeten belül jónéhány alcsoport létezik, amiket az alábbiakban sorolunk fel, néhány példával utalva az ilyen éghajlatú országokra és városokra. (Az egyes osztályoknak több elnevezése ismeretes. Emiatt érdemes figyelni az egy kezdő és 1-2 további betűből álló rövidítésre.)
1. ábra
A szárazföldi területek éghajlata a Köppen-Geiger osztályozás szerint
Trópusi éghajlat (A)
Nedves trópusi éghajlatok magas, egész évben közel állandó középhőmérséklettel és egész évben sok csapadékkal. Minden hónap középhőmérséklete meghaladja a 18°C-ot. Ez a legnagyobb kiterjedésű fő övezet: bolygónk területének 36%-át borítja, nagyjából a 20. északi és déli földrajzi szélességek között.
A trópusi klímán belül az évi csapadék mennyisége szerint háromféle éghajlat különíthető el:
  • Trópusi esőerdők öve (Af)
    Egész évben esős területek, ahol a legszárazabb hónap átlagos csapadéka is meghaladja a 60 mm-t, vagyis nincs száraz évszak.
    Példák: Kuala Lumpur (Malajzia), Belém (Brazília), Hilo (Hawaii, USA), Singapore (Szingapúr)
  • Trópusi monszun éghajlat (Am)
    Rövid száraz évszak mellett az év nagyobb részében bőséges csapadékhozam jellemzi ezt az éghajlatot is.
    Példák: Conakry (Guinea), Chittagong (Banglades), Miami (Florida, USA), Cairns (Ausztrália)
  • Trópusi szavanna éghajlat (Aw)
    Hosszabb száraz, legfeljebb 6 hónapig tartó esős évszak jellemzi ezt a területet, elsősorban a téli időszakban.
    Példák: Mumbai (India), Jakarta (Indonézia), Rio de Janeiro (Brazília), Veracruz (Mexikó), Lagos (Nigéria), Darwin (Ausztrália), Honolulu, (Hawaii, USA)
Száraz éghajlat (B)
Ezt a fő övet kevés csapadék és nagy napi hőmérsékleti ingás jellemzi. Ez az övezet inkább a csapadék viszonylagos (néhol abszolút) hiányában egységes, hőmérsékleti szempontból kevésbé. A potenciális párolgás mindenütt meghaladja a csapadékbevételt. Az évi középhőmérséklet 18°C-os értékével az osztályozás kidolgozói elválasztották az alacsony és a magas földrajzi szélességek száraz éghajlatait. A melegebb területeket „h”, a hűvösebbeket „k” betűvel jelölve. A sztyeppe éghajlat mindkét féltekén előfordul, nagyjából a 20. és 30. földrajzi szélességek között. Kialakulásához néhol a szomszédos magas hegység mögött leáramló meleg és száraz levegő (főnhatás) is hozzájárul. Nyilvánvalóan csak a szárazföldek felett alakulhat ki (szemben néhány más klímával, amiket az óceánok felett és a kis szigeteken is értelmezhetnénk), azonban itt jelentős területi arányban: a száraz éghajlat a kontinensek 26%-át foglalja el.
  • Sztyeppe éghajlat (BS)
    Az éves csapadékhozam meghaladja a potenciális párolgás felét. Rövid csapadékos időszak is előfordul az éven belül. A fentiek szerint van BSh és BSk alosztály.
    Példák: Cobar (Ausztrália), Murcia (Spanyolország), Boise (Idaho, USA), Medicine Hat (Alberta, Kanada), Punta Arenas (Chile), Tijuana (Mexikó)
  • Arid (sivatagi) éghajlat (BW)
    Rendszeres csapadékhullásra nem lehet számítani. Az éves csapadékhozam kevesebb, mint a potenciális párolgás fele. A fentiek szerint van BWh és BWk alosztály.
    Példák: Yuma (Arizona, USA), Mexicali (Mexikó), Almería (Spanyolország), Dubai (Egyesült Arab Emirátusok), Jodhpur (India)
Meleg-mérsékelt éghajlat (C)
A meleg mérsékelt övi éghajlatban már jelen vannak az évszakok: meleg száraz nyár és hűvös, nedves tél jellemzi. Ebben az övben a leghidegebb hónap középhőmérséklete 18°C és -3°C között alakul, rendszeres hótakaró nem keletkezik. Mindkét féltekén előfordul, a Föld területének 27%-án. Ebben az övben lakik a Föld népességének mintegy fele!
Az övezet három jellegzetes éghajlatú területre bontható:
  • Nedves mérsékelt éghajlat (Cf)
    Meleg-mérsékelt éghajlat, egyenletes csapadékeloszlással, száraz évszak nélkül. A hőmérséklet szempontjából nagyon különböző területeket foglal magában, ezért néha tovább bontják három alosztályra. Az Cfa jelet azok a területek kapják, ahol a legmelegebb hónap középhőmérséklete 22°C fölé esik. A Cfb területeken a legmelegebb hónap 22°C alatti, de legalább négy hónapon át a havi középhőmérséklet magasabb, mint 10°C. Végül, a Cfc alosztályban 1-3 hónapon át van a havi középhőmérséklet 10°C felett.
    Példák: Limoges (Franciaország), Bergen (Norvégia), Crkvice (Montenegro), Castro (Chile), Melbourne (Ausztrália)
  • Nedves mérsékelt éghajlat, száraz téllel (Cw)
    Meleg-mérsékelt éghajlat téli szárazsággal és igen bőséges nyári csapadékkal. A legmelegebb hónap középhőmérséklete meghaladja a 22°C-ot.
    Példák: Miláno (Olaszország), Várna (Bulgária), Odessa (Ukrajna), Tbiliszi (Grúzia), Buenos Aires (Argentína), Okinawa (Japán), Brisbane (Ausztrália), São Paulo (Brazília), Houston (Texas, USA), Hong Kong (Hong-Kong)
  • Mediterrán éghajlat (Cs)
    Meleg-mérsékelt éghajlat nyári szárazsággal és téli csapadékkal. Az évi csapadékösszeg 70%-a télen hullik. Ezen az éghajlaton belül is megkülönböztetünk Csa és Csb alosztályokat aszerint, hogy a legmelegebb hónap középhőmérséklete meghaladja-e a 22°C-ot.
    Példák:Athén (Görögország), Lisszabon (Portugália), Madrid (Spanyolország), Marseille (Franciaország), Tel Aviv (Israel), Los Angeles (California, USA), Santiago (Chile), Fokváros (Dél-Afrikai Köztársaság), Perth (Ausztrália)
Boreális (hideg-mérsékelt) éghajlat (D)
Szélsőségesen nagy évközi hőmérsékleti ingással jellemzett öv, amelyben a leghidegebb hónap középhőmérséklete -3°C alá, a legmelegebb hónapé viszont 10°C fölé esik. A rövid, de még viszonylag meleg nyár miatt a térségben erdőtenyészet van, a hideg tél viszont rendszeres és tartós hótakaróval jár. A Föld területének 7%-át borítja, míg a szárazföldek viszonylatában ez az arány 21%, túlnyomó részben az északi féltekén. A szárazföldek kis területi aránya miatt ugyanis ez az öv a déli féltekén csak a nagyobb tengerszint feletti magasságokon, azaz elenyésző területi arányban fordul elő. Az övezet bontása itt is a száraz évszak megléte, vagy hiánya alapján történik.
  • Hideg-mérsékelt éghajlat száraz évszak nélkül (Df)
    Hideg tél és viszonylag egyenletes évi csapadékeloszlás jellemzi. A nagy hőmérsékleti tartomány és ennek évszakos különbségei miatt itt három alosztályt is megkülönböztetünk. A Dfa és Dfb alosztályokat az választja el, hogy a legmelegebb hónap középhőmérséklete 22°C fölé, vagy alá esik-e. A Dfc osztályban 1-4 hónapon át a középhőmérséklet 10°C felett marad.
    Példák: Chicago (Illinois, USA), Toronto (Kanada), Bukarest, (Románia), Minszk (Fehéroroszország), Helsinki (Finnország)
  • Hideg-mérsékelt éghajlat száraz téllel (Dw)
    Hideg, száraz tél és elegendő nyári csapadék jellemzi. A Dwa, Dwb és Dwc osztályok behatárolása a hőmérséklet szerint megegyezik a Df osztálynál leírtakkal, ám itt még egy alosztályt kellett képezni. A Dfd éghajlatú területeken a leghidegebb hónap középhőmérséklete -38°C alá esik. Ilyen éghajlat csak Kelet-Szibériában fordul elő.
    Példák: Seoul (Dél-Korea), Peking (Kína), Vlagyivosztok, Irkutszk, Verkhojanszk (Oroszország)
Poláris és magashegyi éghajlat (E)
A hideg éghajlatokat majdnem mindig állandó jég jellemzi. A legmelegebb hónap hőmérséklete is 10°C alatt marad és csak 1-4 hónapig tartózkodik fagypont felett. Kialakulásában a sík vidékeken az alacsony napmagasság, a télen rövid, illetve annak egy részében teljesen hiányzó nappal játszik szerepet. A magashegységekben az azokkal határos hideg levegő a meghatározó, a troposzférát jellemző körülbelül 0,5°C / 100 m körüli hőmérséklet-csökkenés következtében. A poláris és magashegységi éghajlatú területek aránya a Föld területének 19%-a, a kontinenseken belül pedig 17%.
  • Tundra (ET)
    Rövid nyári vegetációs időszak. A legmelegebb hónap középhőmérséklete 0°C és 10°C közé esik. A csapadék meghaladja a potenciális párolgást. A hótakaró 8-10 hónapon át jelen van.
    Példák:Iqaluit (Kanada), Providenyija (Oroszország), Nuuk (Grönland, Dánia), Barrow (Alaszka, USA)
  • Állandó fagy éghajlata (EF)
    A legmelegebb hónap középhőmérséklete sem emelkedik 0°C fölé. A csapadék itt is meghaladja a nagyon alacsony potenciális párolgás értékét.
    Példák: Scott Base (Antarktisz), Eismitte (Grönland, Dánia)
  • Magashegyi éghajlat (EH)
    A nagy tengerszint feletti magasság miatt tapasztalható, hasonlóan alacsony hőmérséklet jellemzi.
    Példák:A hosszú idősorú meteorológiai állomások között nem találtunk.

Az éghajlati elemek átlagértékeinek területi eloszlása
A fenti osztályozás alapja a hőmérséklet és a csapadék sokéves átlagainak eloszlása, illetve az ezen belüli évszakos sajátosságok. Ám ezek a térképek önmagukban is érdekesek, ezért azokat külön is bemutatjuk.
Átlaghőmérséklet
Az évi középhőmérséklet sokévi átlagait a 2. ábra mutatja. A trópusoktól a Ráktérítőig és a Baktérítőig eső területek kapják a legtöbb besugárzást. A termikus egyenlítő, azaz a legmagasabb évi középhőmérséklet vonala ugyanakkor az Egyenlítőtől északabbra, átlagosan a 10. északi szélesség területére esik. A térítőktől a sarkvidékek felé a hőmérséklet gyorsan csökken. A csökkenés mértéke mintegy 145 km-enként 1°C. Ugyanekkora hőmérsékletkülönbség a függőleges mentén kb. 220 méterenként lép fel a különböző tengerszint feletti magasságon levő meteorológiai állomások megfigyelései között. Bolygónk leghidegebb területei az Antarktiszon és Grönlandon találhatók, ahol a csekély besugárzás és a nagy tengerszint feletti magasság hatásai összeadódnak.
2. ábra
Az évi középhőmérséklet eloszlása a Földön (1961-1990).
Forrás: http://www.globalwarmingart.com/wiki/File:Annual_Average_Temperature_Map_jpg
Csapadék
A csapadék évi összegének alakulását a 3. ábra mutatja. (A csapadék területi eloszlása még sokévi átlagban is sokkal szeszélyesebb, mint a hőmérsékleté, ezért az óceáni területeken a csapadékbevételt nem tudjuk jól becsülni. Emiatt az ábra csak a szárazföldek csapadékhozamait ábrázolja.)
A legnagyobb csapadékmennyiség az egyenlítő térségében hullik, ahol a legmagasabb hőmérséklet következtében a legtöbb vízgőz tud jelen lenni a függőleges légoszlopban, legmagasabbra nyúlik fel a tropopauza, illetve állandósult összeáramlás segíti a feláramló levegőt abban, hogy hőmérséklete erőteljesen csökkenve mielőbb elérje az ún. harmatpontot, vagyis azt az alacsonyabb hőmérsékletet, amelyen a benne levő vízgőz egy része már feleslegessé válik és felhő formájában kicsapódik. A Föld átlagos csapadékhozama négyzetméterenként 1040 mm, vagyis megközelítőleg 1 m3, azaz 1 tonna. A legtöbb csapadékot kapó területeken ennek bő tízszerese, míg a legszárazabb területeken sok éven át semennyi csapadék nem hull.
3. ábra
A csapadék évi összegének alakulása a Földön
(forrás: http://www.climate-charts.com/images/world-rainfall-map.png)
Kapcsolódó oldalak
Forrás
  • Dr. Péczely György, 1979. Éghajlattan Tankönyvkiadó.
  • Dr. Péczely György, 1984. A Föld éghajlata Tankönyvkiadó.
  • C. D. Ahrens, 2000: Meteorology today. 6. kiadás. Brooks/Cole, Thomson learning. Boston, London, Singapore, 528 o.