Amikor a híradóban halljuk, hogy a karibi térségben, vagy éppen a Fülöp-szigetek környékén hurrikánok, tájfunok pusztítanak, akkor a hagyományos trópusi ciklonokra kell gondolnunk, melyek a meleg, trópusi óceánok felett jönnek létre örvénylésbe kezdő zivatarrendszerekből. Létezik ugyanakkor egy másik út is a trópusi ciklonok kialakulásához, melynek egyik szintén híres képviselője az idei atlanti hurrikánszezont már januárban megnyitó Alex hurrikán volt. Ebben az esetben mérsékelt övi ciklonok alakulnak át szubtrópusi, majd trópusi ciklonná a mérsékelt és a szubtrópusi övezet határvidékén.

Manapság a repülés a távolsági utazás egyik leggyakoribb módjává vált. A repülőgépes utazások kiváló lehetőséget adnak arra, hogy megismerkedjünk a légkörünk változatosságával, illetve a különböző felhőtípusokat a megszokotthoz képest más perspektívából is megfigyelhessük. Egy-egy repülőút alkalmával többféle időjárási rendszert is keresztezhetünk rövid idő alatt, így a felhőzet gazdag formavilága tárulhat elénk. Ebben a tanulmányban a Róma-Fiumicino és Budapest Liszt Ferenc repülőtér közötti, 2016. október 6-ai utat elemezzük.

Mint ismeretes, a hurrikánok egyfajta speciális zivatarrendszerek, melyek leggyakrabban a trópusi övezet meleg vizei felett alakulnak ki. Útjuk során azonban több olyan légköri képződménnyel, tényezővel találkozhatnak, melyek a mérsékelt övezetben is előfordulnak, olykor akár hazánk időjárását is alakítják. Mindezek tárháza mindvégig befolyásolta a 2016-os atlanti szezon első „major” (szabad fordításban erős, legalább 3-as kategóriájú) hurrikánjának, Gaston-nak életét.

Egy hullámzó frontnak köszönhetően 2016. július 12-én és 13-án ismét kedvező feltételek mutatkoztak szupercellás zivatarok kialakulásához, mely során számos viharvadász és viharmegfigyelő (spotter) készített részletes fényképes dokumentációt. Jelen beszámoló nem érinti a zivatarok kialakulásának hátterét, hiszen erről már született egy korábbi esettanulmány, hanem a viharvadászok és spotterek szemszögéből követi végig az események lefolyását.

Hazánk nagy részét 2016. július közepéig többnyire elkerülték a nagyon heves viharok, bár az ország keleti felét június közepén többször is érintette heves zivatarokkal járó viharzóna. A júniusi időjárási helyzethez sok tekintetben nagyon hasonló szituáció alakult ki július 13–14-én, heves zivatarokkal, közöttük több örvénylő zivatarcellával (szupercellával) és rendkívül intenzív, nagy mennyiségű csapadékkal, ezúttal az ország nagy területeit érintve. A júniusi helyzettel ellentétben szerencsére a labilis időjárási helyzet nem tartott sokáig, ennek ellenére az okozott károk így is tetemesek voltak. Jelen írás a július 13. és 14. heves konvektív viharait mutatja be.

A téli és tavaszi időszakban többször előfordul, hogy erősebb mediterrán ciklonok áramlási rendszere a Szahara északi részét is érinti, és ezzel homok kerül a légkörbe. Ilyen helyzetekben a mediterrán térségben gyakran megfigyeltek már „sáros esőt”, illetve szintén ehhez köthető a „piros hó” is, melyet akkor észlelnek az Alpokban vagy más környező hegységekben, ha a csapadék jelentős mennyiségű homokot tartalmat, mely enyhén sárgás-pirosas színűre festi a havat. Idén tél végén, tavasz elején ugyanakkor több erős mediterrán ciklon is kialakult, olykor közvetlenül a sivatag felett, mely már viszonylag ritkán szokott előfordulni. Ezeknek köszönhetően pedig nem csak a mediterrán térség, hanem a Kárpát-medence fölé is többször sodródott jelentősebb mennyiségű homok.

2015. május 6-án egy markáns hidegfront érte el az országot, melynek átvonulását jó néhány szupercella is kísérte. A viharok közül az egyik ilyen forgó zivatar a Duna–Tisza közén szignifikáns heves eseményeket produkált. A károk és beszámolók alapján egyes helyeken a legerősebb széllökések meghaladhatták a 120 km/h-t, illetve a legnagyobb jégátmérő az 5 cm-t is elérhette. Az infrastrukturális és mezőgazdasági károk több száz millió forintot tettek ki.

2016. január 23-án és 24-én az Amerikai Egyesült Államok keleti partjai mentén hatalmas hóvihar tombolt. A híradások szerint több mint 30 millió ember él azon a területen, ahol 50 cm-t meghaladó mennyiségű hó hullott, míg legalább három millió ott, ahol a 70 cm-t is meghaladta a lehullott hó vastagsága. A havazás által érintett szövetségi államok a következők voltak: Virginia, Nyugat-Virginia, Maryland, New York délkeleti része, New Jersey és Washington D.C.

Az átlagosnál visszafogottabb 2015-ös hurrikánszezon után a 2016-os esztendő kétségkívül rendkívüli kezdéssel rukkolt elő: rögtön januárban hurrikán alakult ki az Atlanti-óceánon. Az Alex névre keresztelt rendszer ráadásul nem az ilyenkor is meleg trópusi vizek felett, hanem az óceán keleti részén, az Azori-szigetektől délre jött létre, és később át is haladt a szigeteken.