A 2018-as év is emlékezetes marad a mezőgazdaság számára, hiszen az időjárás jócskán kitett magáért. A hideg március és a nagy kora tavaszi belvizek után a tavasz második felében szárazság és igen meleg idő következett, aminek következtében minden növény gyorsabban és hamarabb fejlődött a szokásosnál. A nyár hetekig tartó zivataros időt hozott, majd száraz idővel búcsúzott. Ősszel az ország nagyobb részén komoly aszály alakult ki rekord alacsony dunai vízállásokkal, és csak november végétől indult meg a csapadékhiány pótlódása. Ez a nagy változékonyság egyes kultúrnövényeknek kedvezett, míg másoknak nem; helyenként előfordultak rekord közeli termésátlagok és olyan helyek is, ahol az egész termés megsemmisült.

Hetekkel karácsony előtt még nem lehet nagy megbízhatósággal megmondani, hogy milyen lesz az időjárás az ünnepen, azonban a meteorológiai adatbázisban tárolt hazai megfigyelések adatai alapján tudjuk, hogy milyen időjárás volt az elmúlt karácsonyok ideje alatt. A fehér karácsonyhoz legalább két feltételnek kell teljesülnie: legyen kellően hideg ezeken a napokon és legyen csapadék, lehetőleg hó formájában.

Tarthatók-e a Párizsi klíma-megállapodásban kitűzött célok?
Hol és hová tart a melegedés Magyarországon?

Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) október 8-i sajtókonferenciáján tette közzé a Tematikus Jelentés döntéshozók számára készített összefoglalóját. Az IPCC jelentés összegezi a 1,5 fokos és 2 fokos globális hőmérséklet-emelkedéssel járó környezeti, társadalmi és gazdasági hatásokat és kockázatokat, valamint az ehhez szükséges üvegházgáz-kibocsátás csökkentésének mértékét. A 2 fokos melegedés 1,5 fokra való limitálása nagyon gyors változtatásokat igényel az energiatermelés, közlekedés, építőipar, mezőgazdaság és ipar területein. Az IPCC két másik tematikus jelentést is készít: „Klímaváltozás és a szárazföld”, valamint az „Óceán és Krioszféra az éghajlatváltozás tükrében”, melyek megjelenése 2019-ben várható. A 2014. évi beszámolót követő 6. Értékelő jelentés pedig 2021-re fog elkészülni.

Egy embert próbáló, júniusban és júliusban felhőszakadásokkal tarkított, majd július végétől szeptember harmadik hetéig egy hosszantartó hőséggel és aszállyal terhelt nyáron vagyunk túl. A június eleji meleg időszakot átlagos július követte, majd július 24-től zömmel az 1981–2010-es sokévi átlag felett alakult a középhőmérséklet, melyet a szeptember 21-én érkezett, hétvégi, nyárzáró hidegfront tört meg.

A meteorológiában szupercelláknak nevezik azokat a rendszerint heves zivatarokat, amelyek fejlődésük során olyan állapotba kerülnek, hogy áramlási rendszerükben a forgás lesz a meghatározó mozgásforma. A klasszikus szupercelláknak – amelyek néhány kilométer sugarú zivatar örvények – a forgásuk legtöbbször a szél magassággal történő változásából (vertikális szélnyírásból) származik. Időnként azonban előfordul, hogy a forgás a szélmező vízszintes irányú változásából (horizontális szélnyírásból) ered. Leegyszerűsítve az történik, hogy a zivatar egyik oldalán például délnyugati, a másik oldalon északnyugati szél fúj és ez a szélnyírás „pörgeti be” a front mentén kialakult zivatart. A folyamat a valóságban összetettebb; olyan leskálázódási jelenségről van szó, amely a nagyobb léptékű meteorológiai rendszerekből a kisebb nagyságrendű folyamatokra (például hidegfrontok skálájáról a zivatarok méretére) alakítja át a légköri forgó mozgást. Ezt az örvényesség leskálázódásnak nevezett folyamatot lehetett megfigyelni 2018. augusztus 14-én, a Dunántúl fölött áthaladó zivatarrendszerben.

A hosszú életű zivatar rendszerek természetének megismerése, az ott lezajló folyamatok megértése a meteorológia egyik fontos kérdése, mivel ezek a jelenségek jelentős károkat okoznak. A zivatarláncok, vagyis azok a vonalba rendeződött zivatarok, amelyek a vonalra merőlegesen, mintegy csatasorba rendeződve vonulnak előre (squall line), nagy területen fejtik ki a hatásukat. A zivatarláncok kialakulásához legtöbbször szükség van valamilyen markánsabb nagyobb térségű folyamatra; például hidegfrontra vagy egy ciklon labilis, meleg szektorára. Időnként azonban létrejönnek olyan zivatarláncok, amelyek markáns külső támogatás nélkül is képesek kialakulni és hosszabb távolságot bejárni, ezek az „önfenntartó zivatarláncok”.

2018. június 12-én a labilis légkörben heves zivatarok alakultak ki, melyekből először a Nyugat-Dunántúlon hullott rövid idő alatt 20 mm-t, majd az ország déli határai közelében, Pécs környékén 30 mm-t meghaladó csapadék, néhány helyen dió nagyságú jéggel kísérve. A zivatarokból lokálisan sokfelé fújt viharos szél, egy-egy cella közelében 90 km/h fölötti értékeket is mértek a műszerek. A zivatarláncok az éjszaka folyamán keresztülhaladtak az egész országon. A radarfelvételek és megfigyelések alapján számos látványos forgó zivatarfelhő, szupercella is kialakult. Az eset érdekessége, hogy a zivatar vonalak egymásnak adták át energiájukat, úgynevezett konvektív hullámok jöttek létre.

2018. június 8-án, Medárd napján több hullámban heves zivatarok vonultak át az ország déli, illetve nyugati részén. Az esti órákban déli irányból érkező első zivatarlánc (a meteorológiai szakirodalomban squall line-nak is nevezett jelenség) átvonulását felhőszakadások, helyenként jégesők, sokfelé viharos erősségű széllökések, és intenzív villámlás kísérte. A vihar átvonulását kidőlt fák, megáradt patakok többfelé akadozó áramszolgáltatás és közlekedési fennakadások kísérték. A vihar tragédiát is okozott; Dombóváron négy ember vesztette életét, amikor egy fa dőlt autójukra.

Az 1960-as évek második felére egyértelművé vált, hogy a légkör szén-dioxid (CO₂) tartalma fokozatosan növekszik, és mivel a szén-dioxid üvegházhatású gáz, ezért ez a Föld éghajlatának megváltozását okozhatja. A kockázatra való tekintettel a Meteorológiai Világszervezet (WMO) az ekkoriban megszervezés alatt álló globális háttérlevegőszennyezettség-mérő hálózat (mai nevén Global Atmosphere Watch) mérési programjába beemelte a szén-dioxid légköri koncentrációjának mérését is. A hegyhátsáli mérőhelyen a mai napig fenntartott heti rendszerességű mintavételek 1993. március 2-án kezdődtek. Ezt a dátumot tekinthetjük az állomás alapítási idejének.

2018. március 17-én sarkvidéki eredetű levegő zúdult a Kárpát-medencébe. A hidegbetörés során az északkeleti irányból áramló légtömegek főleg az Alföld keleti részén okoztak 70 km/h erősségű széllökéseket. Az alsó rétegekben beáramló hideg és a magasban található meleg és nedves levegő keveredése során intenzív csapadék alakult ki, amely főleg a Dunától keletre okozott havazást, hófúvást. Az időjárási helyzetet csak súlyosbította, hogy a vizes, tapadó hó mellett egy szokatlan időjárási folyamat eredményeként még ónos eső is kialakult, helyenként megbénítva a közlekedést és tartós áramkimaradásokat okozva.