2019. július 27-én és 28-án heves zivatarok alakultak ki Magyarország felett. A zivatarokat sokfelé kísérte orkán erejű szél, így 28-án délután Kunmadarason 40 m/s (144 km/h) legerősebb széllökést mért az OMSZ automata műszere. Ugyancsak sokfelé pusztító jégeső csapott le, helyenként dió nagyságú jéggel, illetve helyenként 50 mm-t is meghaladta a lehullott napi csapadékösszeg. A viharnak azonban fontos hozománya is volt: a sokfelé kritikus mértékű szárazságnak vetett véget. Az ország fölött kialakuló zivatarok hátterében ezúttal az egész nyugati féltekére kiterjedő, nagyskálájú folyamatok álltak.

2019. június 23-án a modellek által előrejelzett paraméterekhez képest meglepetésszerűen egy (marginális) szupercella alakult ki Ferihegy mellett, mely Pestszentlőrincen kis területen komoly felhőszakadást is okozott, és éppen a repülőtér felett haladt át. Esettanulmányomban ennek a cellának a hátterét járom körül az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) radarképei, a reptéri meteorológiai mérőrendszer adatai, valamint saját megfigyeléseim alapján.

2019. július 7-én főként az ország déli részén heves zivatarok alakultak ki. A zivatarokkal járó szélviharok többfelé okoztak problémákat, elsősorban Somogy-megye déli területeiről, Barcs térségéről és Békés-megyéből, Gyula környékéről érkeztek kárjelentések. Ennek a viharnak is megvolt a meteorológiai sajátossága: egy északnyugati hidegfront és egy délnyugati zivatarvonal versenyfutása állt az események hátterében, a két időjárási rendszer között a zamárdi fesztiválozók megmenekültek a heves zivataroktól.

2019. június 27-én egy rendkívül heves zivatarvonal érte el az északkeleti országrészt, és vonult dél felé, szinte párhuzamosan a keleti határral. A vihar átvonulása súlyos károkat okozott az infrastruktúrában, mindenekelőtt az áramszolgáltatásban és a közlekedésben. Az orkán erejű széllel és jégesővel kísért zivatarcellák nem kímélték a lakóépületeket sem, több száz épületkárról érkezett jelentés.

Az OMSZ éghajlati adatbázisa alapján végzett vizsgálatok szerint a csapadék szélsőséges jellege fokozódott, a heves események gyakoribbá váltak térségünkben. A rövid értékelőből az is kiderül, hogy hol mértünk 100 mm-t meghaladó mennyiséget egy nap alatt Magyarországon.

Az elmúlt évtizedekben a középtávú időjárás előrejelzések megbízhatósága jelentős mértékben nőtt. A hazai fejlődést jelentős mértékben segítette, hogy Magyarország 1994-ben a közép-keleti európai régióból elsőként csatlakozott a Középtávú Időjárás Előrejelzések Európai Központjához, az ECMWF-hez.

Az időjárás szempontjából június a zivatarok hónapja, rendszerint ekkor a legerősebb a légköri konvekció. 2019 júniusában gyakran találkozhattunk nagy csapadékkal járó zivatarokkal, amelyek főbb jellemzője a kisebb területeken, vagy egy hosszabb vonal mentén kialakuló felhőszakadás volt, amelynek során egy-két óra leforgása alatt 40 mm-t is meghaladó eső zúdult a talajra. Az ilyen helyzetek velejárója, hogy néhány tíz kilométerrel távolabb minimális, vagy semmi csapadék nem fordul elő. Az alábbiakban bemutatásra kerülő 2019. június 16-i Tokaj környéki, illetve június 19-i fonyódi 90 mm-t meghaladó, rendkívüli mennyiségű esővel fémjelzett napok ilyen szempontból tipikusnak tekinthetők.

2019 első negyedévében az előzetes adatok szerint alig több mint 40 százaléka hullott a sokéves csapadékátlagnak országosan. Különösen a február és a március volt száraz. A február igen csapadékszegény volt: országos átlagban mindössze 13 mm csapadékot mértünk, A márciusi havi összeg nem éri el a 11 mm-t az előzetes adataink szerint, ami alig több, mint a havi normál 30 százaléka. Az Északi-középhegység déli lejtőit, kiterjedt régiókban a Duna-Tisza közét és a Nagykunságot mindkét hónapban elkerülték csapadékot adó légtömegek.
Tágabb térségünket is érinti a jelenlegi aszály. Az aszályos állapot tér és időbeli fejlődése nyomon követhető a DriDanube projektben fejlesztett, már magyar nyelven is elérhető Aszálykezelői Felhasználói Szolgáltatás: Drought Watch segítségével.

A természetes- és a kultúrnövények globális műholdas megfigyelése mintegy 30 évvel ezelőtt kezdődött. Az azóta eltelt időben a mérések nagyon sokat fejlődtek: a térbeli felbontás bizonyos paraméterek esetében 10 m-es nagyságrendre nőtt, (melyen már az egyes mezőgazdasági táblákat is nyomon lehet követni), tucatnyi vegetációs index került kidolgozásra, melyek mindegyike a földi növényzetet jellemzi különböző szempontok szerint. Az alábbiakban ezeket az indexeket tanulmányozzuk, vizsgáljuk azok elérhető idősorait búza, repce, kukorica és napraforgó termésátlagokkal összevetve. Jelen írás az indexeket részletesen bemutató, „A növényzet műholdas megfigyelése – vegetációs indexek” című tanulmány folytatása.

A természetes- és a kultúrnövények globális műholdas megfigyelése mintegy 30 évvel ezelőtt kezdődött. Az azóta eltelt időben a mérések nagyon sokat fejlődtek: a térbeli felbontás bizonyos paraméterek esetében 10 méteres nagyságrendre nőtt, (melyen már az egyes mezőgazdasági táblákat is nyomon lehet követni), tucatnyi vegetációs index került kidolgozásra, melyek mindegyike a földi növényzetet jellemzi különböző szempontok szerint. Az alábbiakban ezekből az indexekből mutatunk be néhányat, megnézzük azok 2018-as hazai alakulását, valamint 20 éves (például növényzettel való borítottság) adatsorokat is megvizsgálunk. Az NDVI index az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján operatívan elérhető, onnan ismerhető. Bemutatjuk ezen túl, a mai hatalmas mennyiségű adat és információ özönben az eligazodást segítendően, a DMP, a LAI, a FAPAR, és az FCOVER indexeket, melyek nemzetközi szakanyagokban gyakran megjelennek.