Az előző év szélsőségesen száraz időjárása után az utolsó téli hónapokban sem emelkedett jelentős mértékben a talaj víztartalma. A jelenlegi időjárási kilátások alapján nagyon valószínűnek tűnik, hogy fél éven belül, november után a március lesz a második hónap, amikor az ország túlnyomó részén még 1 mm csapadék sem esik. Ugyanakkor a napos, enyhe, tavaszi időjárás miatt erősödő párolgás következtében egyre jobban kiszárad a föld.

A szélsőségesen száraz 2011-es év sokfelé igen jó terméseredményeket hozott a növénytermesztésben. Ennek az ellentmondásosnak tűnő helyzetnek egyik, talán legfontosabb oka az volt, hogy az azt megelőző - 2010-es - esztendő viszont a rendszeres meteorológiai mérések kezdete óta a legcsapadékosabb év volt.

A 2011 novemberi időjárási viszonyok tipikus iskolapéldái voltak a szmogos helyzetek kialakulásának és fejlődésének. Kisebb szünetekkel gyakorlatilag egész hónapban a tájékoztatási vagy a riasztási szint fölött alakultak a szállópor (PM10) koncentrációk. Ennek a helyzetnek a kialakulásában döntő szerepet játszott az időjárás, méghozzá a hosszú ideig tartó anticiklonális szinoptikus helyzet és a szárazság. Írásunkban körüljárjuk ezen időjárási folyamatokat összevetve azt a koncentrációk alakulásával, annak érdekében, hogy a kettő között fennálló rendkívül szoros összefüggésre rámutassunk.

A legtöbbünk talán már általános iskolában megtanulja, hogy "azért nem annyira hidegek a mi teleink, mert a Kárpátok hegyvonulata útját állja a végtelennek tűnő orosz sztyeppék felől érkező fagyos levegőnek". Ez általánosságban igaz, egy-egy téli szezon alkalmával jó párszor a Kárpátok hegylánca védi meg a medence belső részeit az északkelet, kelet felől érkező szárazföldi hideg légtömegektől. Van azonban néhány eset, amikor a medencét körülvevő hegykoszorú csak ideiglenesen vagy részben képes eltéríteni a sarkvidéki, vagy kontinentális levegőt, amely végül elárasztja térségünket.

Érdekes dologra lehetünk figyelmesek az aktuális műholdképek tanulmányozásakor, felhők hiányában ugyanis jól látszik a felszín. Az északkeleti országrész egyes területein nem, vagy alig találunk havat. Mégpedig ott, ahol a legerősebb széllökések előfordultak az elmúlt napokban. Ez nem is meglepő, hiszen a lehullott havat az időnként viharos szél a sík felületekről árkokba, mélyedésekbe, a szél útjába kerülő akadályok mögé sodorta.

A napokban gyakran hallani, ahogy a mostani hideg időjárást múltbéli, rendkívüli telekhez hasonlítják. Ennek kapcsán érdemes áttekinteni, milyen szélsőségesen hideg időszakok fordultak elő hazánkban a múlt század eleje óta.

Az ember állandó testhőmérsékletű élőlény. Ennek megfelelően a belső hőmérsékletét igyekszik viszonylag állandó hőmérsékleten (36.4 és 37.2°C között) tartani. Az ehhez szükséges energiát szervezetünk az elfogyasztott táplálék „elégetéséből” (metabolikus hőtermeléssel) nyeri. Azt a külső hőmérsékleti tartományt, ahol az állandó testhőmérséklet fenntartása a legkevesebb energiát igényli termoneutrális-, vagy más néven komfort-zónának nevezzük. Ha a környezet hőmérséklete ebből a tartományból bármelyik irányba elmozdul, közvetett módon a szervezetet válaszreakcióra készteti, termikus stressz következik be.

A Tisza-tavon a viharjelzés a 2011. évben is tesztüzemben működött, mert a tó sajátosságainak minden részletét ki kell ismerni a lehető leghatékonyabb viharjelző rendszer működtetése érdekében, és hogy minden érintett - vízi rendőrség, kikötők üzemeltetői, strandok, önkormányzatok, és nem utolsó sorban a vízen tartózkodók - megismerhesse az új szolgáltatást és optimálisan kialakíthassa az ehhez kapcsolódó magatartását.

A vasárnap éjszakai órákban átvonult meleg-, majd hidegfront az Alföld keleti felében okozott havazást, ám a hidegfront mögött a napsütés és a szél hatására átkeveredő levegőben a hőmérséklet rohamosan emelkedett, így a hó gyorsan olvadt.