Elhunyt dr. Szász Gábor agrometeorológus, professzor

Szász Gábor (Békés, 1927. szeptember 28.) biológia-földrajz szakos tanár, agrometeorológus. A Debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát 1950-ben. Hallgatóként demonstrátor a Természettudományi Kar Meteorológiai Tanszékén. Diplomája megszerzése után ugyanott gyakornok, majd tanársegéd. 1952‒1955 között a Tudományos Minősítő Bizottság döntése alapján meteorológus aspiráns. Kandidátusi értekezését 1956-ban védte meg. Az egyetemen tudományos munkatársként oktatott. 1960-tól a Debreceni Mezőgazdasági Akadémián, a későbbi Debreceni Agrártudományi Főiskolán, majd Egyetemen docensként tanította az agrometeorológiát. 1958-ban és 1966-ban doktori szigorlatot tett. Oktatói munkáját nyugdíjazásáig folytatta. 1972-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. Oktatói és kutatói munkája elsősorban a mezőgazdasági vízgazdálkodás kérdésköréhez kapcsolódik. Egész pályafutása alatt mindig arra törekedett, hogy a legújabb, legfrissebb dolgokat építse be oktatói és kutatói tevékenységébe. Elsők között foglalkozott a távérzékelés agrometeorológiai hasznosításának lehetőségeivel. A vízgazdálkodási kérdések vizsgálatakor nemcsak a nagytérségi, átfogó, s inkább statisztikai módszerek kötötték le figyelmét, hanem elmélyülten tanulmányozta a talajközeli légrétegben végbemenő átviteli, párolgási folyamatokat is. Az 1957-ben létrehozott kismacsi agrometeorológiai állomás gazdája és felügyelője hosszú időn át. Az állomást a lehető legmodernebb meteorológiai műszerekkel szerelte fel, ahol folyamatos fluxusméréseket végeztek, amelyekből nyerhető adatok feldolgozásában mindig ő is kivette részét. Oktatóként öt egyetemi jegyzetet és négy tan-, illetve kézikönyvet írt, melyeknek egy részét a szomszédos országok agrár-felsőoktatásában is használtak. Legismertebb tankönyve az 1997-ben megjelent „Meteorológia mezőgazdáknak, kertészeknek, erdészeknek” című.

Oktatási tevékenysége mellett széles körű közéleti, vezetői tevékenységet is folytatott. Több mint 40 éven át folyamatosan részt vett az MTA különböző tudományos bizottságaiban, illetve látott el időszakos megbízások alapján vezetői teendőket. 1970‒1980 tudományos dékánhelyettes, 1987‒1993 tanszékvezető, 1983‒1989 rektor, 1989‒1992 rektorhelyettes. A Magyar Meteorológiai Társaság elnöke, 1980‒1990, professzor emeritus (1997), MTA doktora (1999). Elismerései: MMT Steiner Lajos emlékérem (1978), MMT Szakirodalmi Nívódíj (1974, 1988, 1997), OM és VM Intézményközi Tankönyvkiadási Nívódíj, MMT Berényi Dénes díj (1992), Schenzl Guido miniszteri kitüntetés (1997), Doctor honoris causa (1997), MMT Tiszteletbeli Elnök (2003), Életfa Emlékplakett Arany fokozata miniszteri kitüntetés (2017).

Forrás:  LÉGKÖR folyóirat 62. évfolyam, 3. szám